Miért (ne) pazaroljuk az időt az iskolában?

Nem szeretnénk, ha ez a cikk iskolaundort váltana ki Önben. A tanulás fontos, igaz, mikor és kinek hogy. Vegyük át mindkét oldalt, tehát a pro és kontra érveket is. Aztán mindenkinek szíve joga dönteni.

Miért igen?

Ha eltekintünk attól a ténytől, hogy a Tanulmányok c. bekezdés nélkülözhetetlen eleme egy önéletrajznak, amelyet egyébként könnyedén gyorsan elkészíthettet itt, be kell látnunk a tényt, hogy a az első pro érv a tanulás mellett az az, hogy könnyen új ismeretekre tehet szert. Tulajdonképp egyszerűen és könnyen hozzáférhet a szükséges anyagokhoz, melyekhez gyakran korlátozott a hozzáférés, valamint közel kerülhet olyan emberekhez, akik gazdag tudással és tapasztalatokkal rendelkeznek, jártasak a tudományban, és abban, hogyan kell az információkat megmagyarázni, továbbadni és tanítani. Bizonyos területeken szakmai tudásának köszönhetően olyan pozícióba kerülhet, amilyen egy közönséges halandó számára elérhetetlen. Erre a tudára szüksége lesz hivatása betöltésében.

Egyes munkakörök ellátásához egyszerűen tanusítványra van szükség, amely bizonyítja, hogy Ön jogosult elvégezni az adott munkát, és megfelelően ki van képezve. Képességei ilyen esetben sajnos haszontalanok, ha nincsenek egy papír által megerősítve, például egy diploma vagy egyéb tanusítvány formájában.

És mi még? A kapcsolatok. És azok kihasználásának művészete. Még a nagyon gazdagok is tudját, hogy néha minden pénznél többet ér, ha jó helyen vannak barátaik. És az iskola épp az ilyen kapcsolatok kiépítésére teremtetett. Ismerkedjen, ismertesse meg önmagát másokkal, ismerjen meg másokat! Ez a trend a szakmai világban egy különleges elnevezéssel bír, ez a networking. Minderről és arról is, hogyan ápoljuk kapcsolatainkat, többet olvashat az alábbi cikkben: Hogyan találjunk állást ismerőseink által..

És ezek már igazán nyomós érvek a tanulás mellett!

Vannak azonban emberek, akiknek a karrierlétra fokainak megmászásához nincs szükségük arra a bizonyos papírra. Ezek az emberek némi tehetséggel születtek, vagy adottságaikból kifolyólag gyorsan tanulnak, és ha valaki ajánlatot tesz nekik egy magasabb pozíció betöltésére, amely szigorúan nem igényel végzettséget, mint például egy biztonsági vezető pozíciója, az illető gyorsan alkalmazkodik. Ilyenek például a kreatív emberek, olyan jellemzőkkel és tulajdonságokkal, melyeket az iskolában nem tanítanak. Aztán ott vannak azok, akik ötletesek. Azok, akik csak annyira bájosak, hogy mindenki együtt akar dolgozni velük. Ezek az emberek (leginkább a menedzserek), egy alapvető képesség birtokában vannak. Képesek eladni magukat. Tudják, mely tulajdonságaikat emeljék ki, és hogyan, és azt is tudják, kinek a figyelmét kell felhívni és mikor. Ismételten a networkingtémájához lyukadunk ki. Az iskola valóban egy nagyszerű forrása az új kapcsolatok, azonban messze nem az egyetlen.

Végtére is mindenki maga dönti el, hogy szüksége van-e végzettségre, vagy sem. Ha az alapiskolát nem számítjuk, a szakképző iskolákkal három, a közép- és főiskolákkal több, mint tíz évet bajlódunk anélkül, hogy pénzt keresnénk. . És ez az átlagéletkorhoz viszonyítva elég sok, hogy később elpazarolt időként tekintsen rá vissza.